Szociális munkásként a közoktatás területén belül is tevékenykedhetek. Szinte minden közoktatási és felsőoktatási platformon azzal szembesülök, hogy a mai magyar közoktatás romokban hever. A különböző fórumok résztvevői olyan okokat sorakoztatnak fel, mint például a pedagógus-képzés közepessége, az esélyegyenlőség hiánya, a gyermekszegénység mivolta, a horizontális mobilitásból adódó részekre tagolódás, a tudatos, de tudatalattinak mondott szegregált oktatás gyakorlati megvalósulása, a szakmai dolgozók hivatástudatának csökkenése, a fizetés elégtelensége, a gyerekek személyiségének, érdeklődésének és képességeinek változása, az oktatási intézmények rossz állapota és még sorolhatnám. A felsorolt problémák magukért beszélnek, és egyéni következményeik is markánsak, összhatásuk viszont katasztrófához vezethet. Nézzük meg, milyen következményekkel lehet szembesülni az elkövetkezendő évek folyamán, ha nem történik változás!
Hosszú- és rövidtávú társadalmi kihatások
Megosztottak a szociális területekkel foglalkozó szakmák és az egyes diszciplínákon belül is találhatók ellentmondó egységek abban a tekintetben, hogy egy nem természetes támaszrendszerhez tartozó személy vagy hivatal mikor avatkozzon be egy család életébe annak érdekében, hogy a gyermek fejlődése minél kevesebb csorbát szenvedjen. A családi problémák közé nemcsak a családon belüli erőszak, a szülők alkoholizmusa tartozik, hanem életvezetési problémák, az, hogy az édesanya mikor hagyja abba a szoptatást, mennyi időt tölt a gyermekével, továbbá az is, hogy 1 vagy 3 évesen adja be egy intézménybe a gyermeket. Ezek az olykor aprónak tűnő döntések egész életre szóló kihatással vannak a gyermek értelmi, szociális és lelki fejlődésében. A negatív, illetve pozitív elsődleges szocializáció légkörét tovább erősíthetik, vagy hátráltathatják az óvodai, később iskolai intézmény nem kellőképpen felkészült óvópedagógusai és tanítói.
A gyermekek szociális és lelki fejlődésében a törés másokkal szembeni bizalmatlanságot, későbbi elmagányosodást okoz, amely akár párkapcsolati nehézségekhez is vezethet. A hiperaktív gyerekekkel a pedagógusok kevésbé bírnak, és jobb túl lenni alapon a gyermekeket inkább továbbadják.
A Budapest-centrikusság következményeként egyes megyék, országrészek gyermekei kevésbé részesülhetnek támogató környezetben és megfelelő oktatási színvonalban. Ezen területek pedagógusai jószerivel kevesebb fizetésért dolgoznak, amely (valamikori) hivatástudatuk permanens lankadását okozza.
Természetesen vannak még lelkes és törekvő, tenni akaró pedagógusok mind az óvodában, mind az iskolában, viszont szupervízió, szakmai beszélgetések és támogató tantestület nélkül egyedül nem lehet kimagasló eredményt elérni.
A szegénység, amely egyes országrészeket kiemelkedően súlyt, és ezzel párhuzamosan előfordulhat, hogy itt az eltérő kulturális hovatartozású roma családok száma is magasabb, felveti az intézményi szegregáció problémáját is. Az iskolai és évfolyamokon belüli szegregáció külső beavatkozást sejtet, tehát tudatos elemeket hordoz. A kulturális különbségek el nem fogadása pedig tovább rontja a helyzetet.
A problémák összefüggnek, komplexitásuk mutatja, hogy nem elég egy területen beavatkozni, átfogó reformra van szükség. Van néhány hazai kiemelkedő példa, amely a változás szelét mutatja, de ezek távoli különálló szigetek a nagy óceánon.
A külföldi közoktatás eredményességének példái
Az iskolák közötti meglévő különbségek radikális csökkenése nélkül nem lehet hatékonyan hozzájárulni a különböző társadalmi háttérből jövő gyerekek esélyeinek kiegyenlítéséhez – írja a 2010/3-as Esélyben megjelent Egész napos iskola című tanulmány bevezetőjében Darvas Ágnes és Kende Ágnes. Ahogy azt is, hogy a kedvezőbb munkahelypiaci helyzeten kívül a minőségi képzés a jobb egészségi állapotot, hosszabb élettartamot, a sikeres szülővé válást és a felelős állampolgári létet is megalapozza.
Ezért hozták létre külföldön az iskolareform részeként az egész napos iskola programját. Ez „egy olyan közösségi tér, amelyben az iskolán kívüli szervezetekkel, ellátásokkal is együttműködve egész nap és szinte egész évben az oktatás hagyományos keretei mellett több, elsősorban a gyerekeket, de szülőket is célzó szolgáltatás is helyet kap.” – írja le a definíciót Darvas és Kende. Ugyancsak egész napos iskoláról beszélünk akkor, ha „kreatív módszerekkel, óratervezéssel, napirend és tanévszervezéssel” a hagyományos, oktatással kapcsolatos iskolai, otthoni, szabadidős és egyéb programok napi 8-10 órás intervallumban kerülnek elosztásra. Harmadrészt az „osztálykeretekben gondolkodó iskolaotthonos megoldások is az egész napos iskola egy típusát jelentik”.
Az iskolatípus előnyei között olyanokat tartanak számon, mint a biztonságos napközbeni ellátás (miközben a szülő dolgozik), a nyári iskolai szünetből adódó problémák megszüntetése, az oktatási eredmények javítása – amerikai kutatások igazolják, hogy a 2 és fél hónapos nyári szünet alatt a tanulók túl sokat felejtenek, emiatt az őszi félév első hónapja sok esetben ismétléssel telik - és a társadalmi integráció. „Az egész napos iskola – akár teljes kiszolgálást nyújtó, akár közösségi, akár mindkét funkciót egyesíti”, ugyanis a lexikális tudás mellett szociális támogatást, szolgáltatást is nyújt.
Egész napos iskolai rendszerekről beszélhetünk Nagy-Britanniában, Németországban, az Egyesült Államokban és Finnországban, eltéréssekkel.
Nagy-Britannia
A briteknél extended schoolokról van szó (kiterjesztett iskola), amelyek az iskola és a helyi közösség összefogásából valósultak meg. Az Every Child Matters (Minden gyermek számít) program részeként egy új iskola építésével egy közösség központja épül fel. Az összes közösségi szolgálatot beleépítik az intézménybe, így például az orvosi rendelőt, a rendőrkapitányságot, a könyvtárat, a jóléti szolgáltatások irodáit is. A demokratikus vezetésű iskolában demokratikus fórumokat hoznak létre, interaktív kommunikáció van a gyerekek és a pedagógusok között abban, mitől működhetne jobban az iskola.
A brit kormány egyébként 2010-zel bezárólag kötelezte az iskolákat különböző alapszolgáltatások megvalósítására: szabadidős programok, sport, zene, kézműves és egyéb klubok, üzleti és vállalkozási tevékenységek és önkéntes lehetőségek. Szabályozva van a nyitvatartási idő is (48 héten át délelőtt 8-tól délután 6-ig), célzott és speciális szolgáltatásokat kell elérhetővé tenni, mint például a logopédiai ellátást.
Az extended schoolok eredményessége látható az egészségügyi mutatók javulásában, a magatartási problémák csökkenésében, az iskolában dolgozó szakemberek közötti kommunikáció javulásában, a közösségi kohézió megerősödésében.
Finnország
A finnországi gyakorlat az esélyegyenlőség megteremtése érdekében komprehenzív alapú általános iskolai oktatást hívott életre, amely 9 éves képzést nyújt a 7 és 16 éves kor közöttiek számára. Majd egy három éves Upper secondary school (Felső középiskola) vagy Vocational education (Szakképző iskola) teszi lehetővé a tanulás folytatását.
A komprehenzív iskola alapelveit -, ahogy Darvas és Kende az Esély tanulmányban fogalmaz – az „egyenlő esély a tanulásra tekintet nélkül a lakóhelyre, nemre, gazdasági helyzetre vagy az anyanyelvre”, az oktatás megbízhatósága, az ingyenes oktatás, az adminisztráció rugalmassága, az interaktív és kooperatív munka, az egyénre szabott szellemi és anyagi támogatás és a fejlődésorientált értékelés hívta életre.
A módszer egyébként egy adott lakókörzet valamennyi iskoláskorú gyermekét fogja át egyetlen, de erősen differenciált szervezetként. A heterogén osztályok kialakításával eltűntek az elitiskolák és a hátrányos helyzetűeket tanító intézmények. Utóbbiakkal speciális szakemberek foglalkoznak az iskolán belül. Ezen lépések által minimálisra csökkent az iskolák közötti különbségék aránya, és az iskolakötelezettség ideje alatt több mint 1 százalékra redukálták a lemorzsolódás arányát. Az egyetemen a tanári szak 5-szörös túljelentkezése mutatja a szakma társadalmi megbecsültségét.
A külföldi gyakorlatok átültetésének problematikája
Amikor először olvastam a fentebb kiemelt két ország oktatáspolitikájához tartozó módszert az átültetés lehetőségén kezdtem törni a fejem. Ezek a gyakorlatok, mint ahogy érződik, financiálisan is magasan a léc fölött vannak. Nem beszélve a kulturális beágyazottságukról. Mikor lesznek nálunk annyira megbecsülve a tanárok, mint Finnországban? Én generációs kérdésnek érzem ezt – de el kell most kezdeni valamit, hogy 20 év múlva jobb legyen! -, ugyanis attól még, mert több pénzt kapnak – idén már nem kapnak -, nem fogják róluk többen gondolni, hogy jobban megérik a pénzüket – sajnos! – és nem feltétlenül fognak ők sem jobban tanítani. Az egész napos iskola valamely formáját megvalósító országok szemlélete más, mint Magyarországé. Az, hogy jobb vagy rosszabb döntse el mindenki maga.Egyéni ötletek, javaslatok a közoktatás fokozott jobbá tételére
Függetlenül, mennyi pénz van vagy nincs a kérdésre, én a következő megoldást látom:- Központosított iskolák megépítése vagy kijelölése
- Az egész napos iskola módszertanának Magyarország-specifikus kidolgozása
- Iskolabuszok közbeszerzése az esélyegyenlőség kiküszöbölése végett
- A pedagógusok és óvópedagógusok továbbképzése szakmai és lélektani szempontokat figyelembe véve
- Szociális szakemberek integrációja a közoktatásba
- Az oktatási intézmények számának lényeges redukálása
- A szabad iskolaválasztás megszüntetése
- Az óvodák és bölcsődék bevonása a központosított iskolába
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése