A rendezvények nagy részén azon szoktam gondolkodni, milyen kár, hogy nem tudok hírt adni arról a sok élményről és információról, amelyben részem van.
Ezért több hónapnyi hezitálás - szám szerint kettő -, pro és kontra érvek felsorolása után - a legfőbb ellenérv: van-e nekem erre időm? -, úgy döntöttem, elindítom azt a blogot, amelyben leírom proto szociális munkás tapasztalataimat. Közzéteszem, mit mondanak az egyes szakmai rendezvényeken, megosztom, az egyes beadandók során milyen - várhatóan innovatív - gondolatok merültek fel bennem, és úgy ahogy lesz szó néhány külföldi példáról - főként Ausztráliáról - is. És írok számomra oly meghatározó színházi darabokról és filmekről is, amelyek társadalmi és egyéni problémákat sorakoztatnak fel - mint például a halogatós Garfield...
A legfontosabb célom mégis az, hogy ezen a blogon keresztül bemutassam a saját vélekedési rendszerem (belief system) fejlődését, vagyis előrehaladását, amelynek mozgatórugója a társadalom tagjai felé való nyitás, így az elfogadás és megértés, a hatalommal és képességgel való felruházás (empowerment).
Mindennek a legbelső indikátora az, hogy mind elméletben, mind gyakorlatban olyan pozitív változáshoz tudjam hozzásegíteni az embereket, amelynek révén ők boldogabbak lehetnek, mert hasznosabbnak érzik magukat a társadalomban. Ez vonatkozik a közoktatásra, a szociális munkára (social work) mint szakmára, és annak minden célcsoportjára.
Rólam a Google elég sokat tud, a szűk baráti köröm - szerencsére - még többet. Egy extrovertált huszonéves lány vagyok, akinek a vérében pezseg az új információk és a tanulás iránti lelombozhatatlan vágy. Újságírónak indultam, és csak egy véletlen felvételinek köszönhetően tudatosult bennem, hogy a szociális munkában (előtte pedig a szociálpedagógiában) megtalálom a számításaimat mind motivációs, mind lelki síkon.
Ha eddig még nem lehetett felfedezni, van jópár stiklim is:
- emocionális létemre minden áron a racionalitásra törekszem
- dolgoztatom a bal kezemet, hátha az eszem is jobban vág majd tőle
- az angol és én régen nagyon jó barátságban volt, mára ennek csak hűlt helye... én azért nem adom fel, nem ezen fog bukni a sikerességem, az "hót ziher"!
- a folyamatokra koncentrálok
- szeretem a félős filmeket, mert izgalmas utána rosszat álmodni
- és nem utolsó sorban ambivalens érzéseket táplálok a számítógép, a Facebook, a mosogatás, a porszívózás és a számítógépes játékok iránt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése