- Szociális munkát.
Ezt követően sokan leplezni próbálják gondolataikat. Vannak, akik nem kérdeznek vissza, csak konstatálják magukban, hogy "ez is cigányokkal, hajléktalanokkal fog foglalkozni", másokban csak annyit fut végig, "munkásnak tanul... egyetemen... na még egy értelmetlen szakma", persze vannak olyanok is, akik azt gondolják, "jaa, a szociális munkások dolgoznak itt nálunk vidéken 40 ezer forintért, pelenkázzák az öregeket és végzik az alja munkát". Ne feledkezzek meg viszont azokról az emberekről sem, akik örömmel veszik a hírt, miszerint szociális munkásnak tanulok, mert szélesebb rálátásuk van a világra, tudják, hogy maga a szakma sok országban nem kis népszerűségnek és megbecsültségnek örvend, és egy szociális munkás feladata lehet, hogy apránként jobbá tegye globalizálódó világunkat.
Volt már olyan is, hogy magát a szakmát kérdőjelezték meg előttem, mondván, hogy nem értik, mi szükség lehet egy szociális munkásra. Egy budapesti egyetemen tanító óraadó kijelentése meglep, ennek ellenére és ennek következtében megpróbálom elmagyarázni, mi értelme is van. Beszédem nem talál meghallgatásra.
A "szociális munkás" kifejezéssel lehet probléma - töröm a fejem. Feltételezésem szerint Magyarországon olyan mélyen beleégett az idősebb generációkba a "munkás" kifejezés, hogy ez okozhat olyan előítéletet, amelyet magyarázkodással kevéssé tudok jóvá tenni.
Az angolban használt blue-collar worker, white-collar worker és a mostanában divatos pink-collar worker kifejezések érezhetően nem okozzák ezt a nyelvi buktatót a social workernél. Megérne egy gyors kérdőíves kutatást a kérdés.
Az is érdekes, hogy amikor szociálpedagógiáról szociális munkára váltottam, néhányan csak annyit kérdeztek:
- Az nem rosszabb?
Vagy:
- És most ez fog szerepelni a diplomádban? Hogy szociális munkás? A szociálpedagógia jobban hangzik...
