A gyűlölet-bűncselekmények megfoghatatlansága

Szuper estét töltöttem a Bálint Házban, ahol is a gyűlöletbeszéd kontextusáról és tartalmáról, ebből adódóan jogi aspektusairól beszélgettünk. (Vagyis Molnár Péterék beszélgettek.) A közel 4 órás esemény végén szavazással döntöttük el - meghallgatva és jól átgondolva a TASZ, a Helsinki Bizottság és még mások érveit -, hogy Bayer és Gyöngyösi átlépték-e a büntetőjogi határt. Míg Gyöngyösinél úgy döntöttük, hogy nem, addig Bayernél határozott igen született.

Mondjátok meg nekem, mi annak az oka, hogy toleráljuk azon intoleránsak véleményét, akik azt gondolják 2012-ben, helyes cselekedet listát készíteni a zsidókról? Ez az intoleráns viselkedés sérti a toleránsak szabadságjogát, nem beszélve a pozitív szabadságjogokról. Ha már a gyűlöletbeszéd esetében relevanciát jelent a kontextus: abban a Parlamentben, ahol az én jogaimról és kötelezettségeimről döntenek, ne álljon fel egyetlen képviselő sem ilyen ötlettel, miközben fogadok, tudja magáról, hogy jogilag nem lehet majd megcsípni a fülét, mondván a Btk.-ban meghatározott izgatás, uszítás és gyilkosságra való felbujtás bűncselekményének küszöbét még nem érte el. Ahogy egyes jogászok szerint Bayer Zsolt sem.

Sajnos egyet kell értenem a közvetlen veszélyteszt értelmében azzal, hogy Bayer nem követett el bűncselekményt. Bármennyire fáj is ez a vallomás. Nem követett el bűncselekményt, mert nem sodort közvetlen veszélybe senkit, ám a diszkriminációra való veszélyeztetés megvalósítására - akár tudatosan, akár tudat alatt - törekedett. Így tehát marad a közvélemény: kitaszítja-e Bayer Zsoltot a közéletből vagy sem.

Mellesleg: ha a gyűlöletbeszéd csak akkor érhető utol, ha érzelmeket közvetít bizonyos megcímzett csoportok ellen, általánosítva a csoport tagjainak képességeit és tulajdonságait, és ezeket konkrétan meg is nevezi, mint Tomcat - és erről a Bíróság kifejezetten hektikusan dönt (lásd az LMBT 2008-as megmozduláson történt jogilag gyűlölet-bűncselekményként nem meghatározható esetet és a mostani, Tomcat-féle - bár még nem végleges -  ítéletet), akkor ez vajon erősíti vagy gyengíti a szociális munkások munkáját?

Szóval, azt javaslom, hogy ha már nem tudjuk jogilag megakadályozni a Bayer-féle gyökértelenség (nem pejoratívan értelmezve a kifejezést) végigburjánzását, lépjünk a közoktatás színterére, amely támogatja az integrált oktatást, egymásra hangolva az elfogadással és a kultúrák sajátosságainak megismerésével. Mint ahogy kedden a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa, Nagy Attila Tibor vetette fel, tanítsanak a közoktatásban a roma kultúráról, mert "a cigányságnak vannak olyan értékei, amelyekre Magyarország büszke lehet." Igen, vannak. Ennek ellenére pedig Langerné Victor Katalin is bőszen -, érvekkel alátámasztva - támogatja a huszártelepi iskola szegregált mivoltát. Ennek kapcsán azt olvasom a NOL által leközölt írásban, a Felzárkóztatásért Felelős Államtitkárság szerint "az ott élő családok, élve a szabad iskolaválasztás jogával, úgy döntenek, hogy a legjobbat azzal teszik a gyermeküknek, ha egy szeretetteljes, gondoskodó iskolai légkörben, sajátjaik között,  hozzájuk közel jár a gyermekük iskolába, akkor van-e ebben joga őket bárkinek megakadályozni".

Nincs. Pedig az oktatás a kulcsa mindennek - legalábbis a legtöbb platformon a szakértők mindig ide lyukadnak ki.

Mélységesen egyet is értek, de hogyan lehetne eredményesebb a közoktatás és hogyan segíthetne az

integrációban és a felzárkóztatásban, ha a pedagógusok érzékenyítése nem valósul meg a felsőoktatásban?!

Ma romaellenesség-koalíció van. Megfogalmazott és érzékelt problémákkal. Mint például a társadalmi előítéletek, amelyek - Berki Judit szociálpolitikus szerint - megölik a roma közösségeket és a szegényeket, eközben pedig a probléma elkerüli a szakemberek figyelmét. A roma stratégia szöges ellentétben van azokkal a döntésekkel, amelyeket a kormány hoz. Hiányzik az utánkövetés, a monitoring és hiányzik az egymásra épültség, a komplexitás. Ez a hiátus pedig akkor is jelen van, ha a gyűlölet-bűncselekményekről beszélünk. Ennek értelmében az elmúlt 10 év hozománya, az egyre inkább mélyülő leszakadás és ennek folytonossága beláthatatlan következményekkel fog járni. És nem is lehet segíteni ezzel az elosztási rendszerrel a folyamat megállításában, mindaddig míg a nyugat-magyarországi országrész ugyanannyi pénzből gazdálkodik, mint Északkelet-Magyarország.

Ott tartunk, hogy a kitartónak és energikusnak ismert Osztolykán Ágnes is megfáradt és darabokra hullott. Legalábbis úgy tűnik, feladta a harcot, mert képes azt mondani, hogy "nem lehet törvényileg szabályozni az előítéletességet."

Szerintem kétharmaddal bármit lehet szabályozni.